A kínaiak nem félnek a korrupciótól. A magyarok sem. Éppen ezért szövetkeztek, hogy közösen harcoljanak ellene.
De azért valahogy mégis érdekes, hogy éppen Magyarország és Kína ír alá szándéknyilatkozatot a korrupció elleni elhivatott küzdelemről. A Kínai Kommunista Párt 18. kongresszusának ideje alatt, amely a helyiek számára nem éppen az átláthatóságról és az államba vetett bizalomról szól, Biró Marcell, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára és Cui Hairong, a Kínai Népköztársaság Nemzeti Korrupció-megelőzési Hivatalának vezető-helyettese megegyeztek, hogy „figyelemmel kísérik egymás, a korrupció megelőzése terén tanúsított intézkedéseit és azok eredményeit” – bármit is jelentsen ez.
Magyarország és Kína sok hasonló vonással rendelkezik a korrupciót illetően. Kínában minden van, amit mi magyarok – talán az egy ideig azonos ideológián alapuló, számos dologban hasonló rendszer miatt – nagyon is jól ismerünk. A rendőr, a hivatalnok, az orvos, a tanárnő... a kisemberek mind tartják a markukat, amint hely és lehetőség adódik egy kis plusz bevétel megkaparintására. Amiről Magyarországon remélhetőleg azért nem hallunk, mert tényleg nincs – persze, ettől még előfordulhat –, azonban Kínában teljesen megszokott, hogy a médiában dolgozók is elvárják a csúszópénzt, például egy meginterjúvolt cégvezetőtől. És a cégvezető ad is nekik. Mert Kínában így játsszák a játékot. Meg a független médiát.
A kisemberek gyarlóságával és mindennapi megélhetésért való küzdelmével összehasonlítva viszont mindent felülmúl a kínai politikusok és holdudvaruk pofátlansága. Az egypártrendszerből és a szofisztikált autoritárius rendszerből eredő elszámoltathatatlanság fájdalma olykor egész Kína egét beszakíthatná. Ha éreznék a kínaiak. Az új Mennyei Birodalomban azonban nem hallottak nagy tömegek a miniszterelnök Wen Jiabao korrupciós botrányáról, miközben az államelnök Hu Jintao a kongresszuson azzal eteti a kiszámítható kommunista politikával amúgy is csak félvállról foglalkozó népet, hogy ő most nagy harcot fog indítani a korrupció ellen.
Kína államelnöke csütörtökön arról beszélt, hogy ő majd elszámoltatja a rossz kádereket. És lőn, pénteken született egy megállapodása éppen velünk, amely antikorrupciós elhivatottságát deklarálja. A magyarok szerepéről büszkén elmondhatjuk, hogy ennél durvább példát a seggnyalásra a semmi közepén, keresve sem lehetne találni.
Nagyon jól egymásra talált Magyarország és Kína. Kínában még mindig egy autoritárius rendszer uralkodik, míg Magyarországon éppen az ilyen autoritárius rendszerekre jellemző, „hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkező” foglyul ejtett állam jelensége tapasztalható az utóbbi években. De van egy nagy különbség abban, hogy mi magyarok honnan indulunk a korrupció elleni harcban és abban, ahonnan Kína indul. Mi akkor is egy európai demokráciában élünk, ha törvényhozóink, oligarcháink és egyéb állampolgártársaink nem vesznek tudomást róla.
Még nem kell attól rettegnünk, hogy pedofília vagy szerzői jogsértés címen lecsap ránk az internetrendőrség, amely a fennálló rezsimet védi. Nem használunk sejtelmes kifejezéseket arra, hogy az ország gondjairól beszéljünk, hanem csak azt mondjuk, írjuk: oligarcha. De megvan a lehetséges irány. Nem kell rettegnünk, de még az is lehet, hogy az internet irányításával kapcsolatos új szabályozások révén ugyanannyira gúzsba kötnek majd minket is, mint hajdanán a fiatal kínai lányok lábát, hogy ne nőjön nagyra. Egy ugyanannyira fenyegető világban köthetünk ki, mint a szabadságra áhítozó kínaiak, akiket lecsuknak, hogy ne áhítozzanak olyan hangosan.
Ha nem vigyázunk, könnyen eljuthatunk a korrupció elleni harccal is oda, mint a kínaiak: korrupció gyanújával vizsgálódhatnának a munkahelyünkön, hogy biztosítsák, mi is tartjuk a szánkat. Jó szövetségesre talált Magyarország. Van mit tanulnunk Kínától.
Utolsó kommentek