Tarlós István testvérvárosi megállapodást írt alá Yang Xionggal, Sanghaj polgármesterével szerdán. Na, de milyen hely is ma Sanghaj? Itt van például a Tiny Carousel szépséges time-lapse videója a városról. A Shanghighspeed Sony Cyber-shot kamerával készült és összesen 6148 képből áll.
De a Tiny Carousel, azaz a holland Maurice Dusault nemcsak a szárazföldi kínai metropolisz szépségeivel foglalkozik, Kína egyik legismertebb problémájára, az erőltetett építkezésekre és az azokkal járó kitelepítésekre is megpróbálja felhívni a figyelmet. Két hónapja jelent meg új videója "Fading Lives" (Elhalványuló életek) címmel, ez kisfilm a maga művészieskedő módján, testközelből mutatja meg, hogyan élik át Sanghaj Xiaonanmen nevű negyedének lakói azt, hogy szép lassan eltűnik a fejük fölül a tető. "A mi országunkban nincsen "miért", bármit megtehetnek, amit akarnak" – mondja a film egyik szereplője.
A videó másik készítője egy interjúban elmondta, hogy az emberek többsége nyitott volt és szívesen mutatta meg a lakását nekik. Elmondták a történeteiket, mert szerették volna, ha mások is tudnak róluk. Egy kisebb rész volt az, amelyik általában véve nem örült a felvételkészítésnek, a legtöbben meséltek – igaz, főleg csak kamerán kívül. Egyébként semmilyen komolyabb akadályba nem ütközött a Tiny Carousel, forgattak olyan bontásra váró épületben, amely pont egy rendőrörssel szemben volt. A legtöbb kínai viccesnek találta, hogy két külföldi drága kamerákkal kaptat fel a törmelékdombokra, hogy felvételeket készítsen.
A lírai történetmondás és a gyönyörű képek miatt egyik legkifejezőbb dokumentumfilm Sanghajról egyébként a 2010-es "I Wish I Knew". Jia Zhangke a város értelmiségi elitjének tagjaival készített interjúkat magukról, a családjaikról és a legfontosabb, a 20. század eleji Sanghaj történetéről. Ha valakinek van egy kis ideje, érdemes ezzel kezdeni.
Utolsó kommentek